Mit akar a nő?
2010 november 13. | Szerző: Lili-D
“Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó,
miközben az annak erdejében vadászott. A király a helyszínen megölhette
volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona
ellen. De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és
szabadságot kínált neki, feltéve, hogy 1 éven belül helyesen válaszol
egy nehéz kérdésre.
A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú
Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott… Ennek ellenére
még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért
országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét,
a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari
bolondot… Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert
csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén
boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér
szolgálataiért. Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem
volt más választása, mint beszélni a varázslónővel. Az megígérte, hogy
kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb
lovagjához, Artúr legjobb barátjához. Artúr borzadva nézett a banyára:
púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok
kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen
visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb
barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet. Ám amikor értesült a
javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat
barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.
Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így
szólt: a nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.
Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és
hogy az ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ
meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta. De micsoda esküvő
volt az… az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát
bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő
Artúr. Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A
boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű
hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a
nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével
egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi
valaha is álmodott. Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány
azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a
rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. Melyiket
szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen
kérdés…! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett. Legyen mellette napközben
egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg
az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval
és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel…?
Te hogyan döntöttél volna, mit választottál volna?
A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.
Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz,
mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének
ura legyen. Mi ebből a tanulság?
Az a tanulság, hogy nem
számít, csinos vagy csúnya-e a nő… alapjában véve ha nem élheti az
életét akkor boszorkánnyá változik…”
FÉRFIAK!!!
2010 október 25. | Szerző: Lili-D
Új kiskakas kerül a baromfiudvarba, és azonnal lendületesen munkához lát.
Nem kíméli a pulykákat, gyöngytyúkokat, kacsákat, libákat sem.
– Nem lesz ennek jó vége fiacskám! – figyelmezteti az öreg kakas az ügybuzgó fiatal társát aki rá se hederít.
Másnap reggel az öreg tarajos szomorúan látja hogy a buzgó kiskakas ott
fekszik a szemétdomb tetején, és fölötte már ott köröz egy keselyű.
– No lám -csóválja fejét az öreg- megmondtam én, hogy ez a sok szex nem
vezet jóra!
– Csönd -suttogja mérgesen a kiskakas egyik szemhéját felnyitva- mindjárt
leszáll!
NŐK!!!!
2010 október 12. | Szerző: Lili-D
A fókafiú udvarol a fókalánynak, de az erősen kéreti magát.
– Ez nem igaz! – dühöng a fókafiú – Rajta vagyunk a kihaló állatok listáján,
ez meg itt kéreti magát!
A kapcsolatok lezárása ….
2009 november 3. | Szerző: Lili-D
A kapcsolatok lezárása az egyik legfájóbb érzés, mégis életünk során sokszor megtörténik, akár részünkről, akár a partner részéről ez a döntés.
Im memoriam Kedves Ismerőseimnek!
A story a következő:
A kapcsolatuk három éve kezdődött, hirtelen támadt fel közöttük a szenvedély és mélyről jövő erővel vonzotta őket egymáshoz.
A kezdeti időszakot jellemezte egy titkolt öröm és a racionalitásra törekvő, hullámzó érzés-gondolat egyvelege.
Az elkötelezettség és a függetlenség kezdett csatába egymással. Lopott órák és hazugsággal elnyert hétvégék mámorában igyekeztek megerősíteni az általuk épített édenkertet, mely most a múlt homályába veszve indult el utolsó útjára.
Egy korábbi naplóbejegyzésemben részletesen fejtegettem a piaci mechanizmusok és a párkapcsolatok működése közötti párhuzamokat, de a legvégén egyetlen, rövid mondattal tudtam csak választ adni, hogy miért van együtt két ember: együtt akarnak maradni!!!
Ők már nem.
(folyt. köv.)
Tanuljunk szeretni!!
2009 július 21. | Szerző: Lili-D
Szeretem. Tény. Érzem, tudom, kimondom. Szeret. Érzi, tudja, kimondja.
Eddig rendben is van, „ellovagolunk a napfelkeltében, szerelmesen”, de mi történik ezután???
Mindenki tudja. A szürke hétköznapok, amelyben megismerkedünk egymással, a két élet összekapcsolódik és természetes módon felszínre törnek a problémák. Alkalmazkodunk az első időszakban, majd egyre kevésbé, idegesek, feszültek vagyunk. Hazavisszük a gondjainkat, és gyakran azon csapódik, aki szintén nincs könnyebb helyzetben, csak ezt nem vesszük észre.
Saját tapasztalatomról is írhatok. Könnyebb volt mindkettőnknek elmenekülni a ránk váró nehézségek megoldása elől és nem volt türelmünk egymáshoz. Könnyebb volt olajat önteni a tűzre, sértettségből, „már csak azért is beleverem az orrát” helyzetet teremteni, halálosan megsértődni és közölni, vége. Hova jutottunk? Egy elviselhetetlen kapcsolathoz, amelyben egy dolog maradt meg. A szerelem. … de ettől még nem marad együtt két ember.
Szeretnék ide azért egy lábjegyzetet beszúrni, itt lenne az ideje, elvont és absztrakt tudományágként kezelni a párkapcsolatokat. J Taníthatjuk. Ki és kinek?
A baráti társaságomban könnyebb persze megoldani egy olyan élethelyzetet, ahol személyesen nem vagyok érintve, ahol a szubjektivitást is tudom mellőzni azzal, hogy elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mert a barátom vagy. Tényleg? A szerelmemet miért nem? Nem a barátunk? Nem akarjuk, hogy a barátunk legyen? Nem tudunk olyan szemmel nézni rá, hogy lássuk, mi a legjobb neki, a párkapcsolatunkban csak mi számítunk, csak önmagunk? Kizárólag a barátaink élvezhetik ezt a privilégiumot, velük érdekes módon nem csatázunk?
Kezeljük és megoldjuk a munkánk során felmerülő nehézségeket, a családunk tagjaival kirobbanó vitákat, hisztiket? Megtanultuk a módszert? Igen, a szerencsésebbek gyermekkorukban látták, hogyan csinálják a felnőttek és miként tanították meg őket is ugyanerre a viselkedési mintára, és ez hova lett azóta?
Mondok egy jó példát: tedd fel magadnak a kérdést, hogy szerinted melyik a helyes? A gyereket meg kell óvni a nehézségektől, nem tudják, hogy a szüleik vagy felnőtt rokonaik között van vita, vagy látják, ezáltal meg is tanulhatják?
Egy nyitott, liberális családban nőttem fel, ahol mindig és mindent meg lehetett beszélni, ahol teret lehetett engedni az érzéseknek és a gondolatoknak, lehetett véleményem már kicsiként is. A mai világban, ahol a harmincas éveimet élem, régen elfelejthetem ezeket, azt tapasztalom, hogy most trendi dolog földbe döngölni a másikat, keresztül kell gyalogolni másokon, azzal a felkiáltással, hogy nem fogsz érvényesülni. Ez igaz a párkapcsolatainkra is. Egyetlen megoldást ismernek: szakítás, válás. Ez is megoldás, talán a legkönnyebb és önző önmagunk számára a legegyszerűbb is…. de ha mindig elmenekülünk, akkor azzal csak egyet érünk el, ismét „megbuktunk ebből a tantárgyból”, a következő kapcsolatban is ugyanúgy fogunk viselkedni.
Szerelem, szeretem
2009 július 17. | Szerző: Lili-D
Évszaktól teljesen függetlenül állíthatom, hogy még a csapból is a szerelem folyik. Magánéletünk alakulása, felívelő szakaszai, stagnálásai és mélypontjai meghatározzák gondolatainkat, cselekedeteinket.
Gondolkoztam bizonyos közhelyek igazság, illetve valóságtartalmáról.
A szerelem mindent megold, mindenen átsegít. Persze, a filmekben, a „rózsaszín leányregényekben”, igaz megjegyzem pikírt módon, hogy jó részükben a történet boldog befejezése nemmás, mint a kapcsolat kezdete, és a szürkületi időszakot inkább nem feszegetik. J A remekbeszabott kivételeket nem sorolom fel.
Kényelmes időszak a randizgatás, amikor csak meghatározott napokon találkozol a másikkal, és ezt követően hazatérsz a biztonságot jelentő otthonodba. A szerelem kezdeti időszaka még nem szól arról, hogyan oldjuk meg az együttélés nehézségeit, inkább vágyakozunk egyre jobban, hogy minél többet legyünk „imádatunk tárgyával”.
Viszont mondjuk ki nyíltan, nincs olyan együttélés, ahol ne lennének válóoknak minősülő gondok, viták, nézeteltérések és még sorolhatnám.
Ezeket megoldja a szerelem? Hogyne!!! Ha az érzéseid erősek a szerelmed iránt, akkor nem csak meg akarod oldani, de meg is tudod oldani a gondokat.
Könnyebb megoldás a mai világban, hogy mint a piacon válogatunk, „Te kellesz”, „Te nem kellesz”, mindenki a legjobbat és a legszebbet szeretné hazavinni. Számítanak ilyenkor az érzéseink? Sajnos, nem. A hosszú távú projektek és kiírt tenderek világában a klasszikus családi modell megszűnt létezni a fiatal generációknál. Már csak a szüleink és nagyszüleink tudnak mesélni arról, hogy miért tudtak és akartak együtt élni hosszú évtizedeken át.
Visszatérek az érzésekhez. Lehet valakit egy egész életen keresztül szeretni úgy, hogy Ő életed szerelme és mégis másvalakivel élsz? Lehet. A „piaci kívánalmak” jótékonynak nem nevezhető hatása ez, amely alól – szomorú – de nincs kivétel.
A kapcsolati együttélésben új szabályok lépnek életbe, és ezek a változások sokszor küzdelmesek és nehezek. Megszűnik és változáson megy keresztül az addigi életünk, de felteszem a nagy kérdést!!! Ezért a párunkat kell hibáztatni és görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy csak ő változzon és csak ő változtassa meg az életét, tökéletes idomulva a miénkhez?
Mi kell a jó kapcsolathoz? SZÁNDÉK, HOGY EGYÜTT AKARJUK LEÉLNI AZ ÉLETÜNKET! Elsőként.
jó helyen járok!?
2009 június 14. | Szerző: Lili-D
Kedves Szűz!
Szoktál álmodozni a szerelemről? Ha még nincs párod, akkor próbálod elképzelni? Ma szembejöhet veled az, akiről eddig csak álmodozni mertél. Legyél nyitott, nehogy elmenjen melletted! Menj társaságba, és viselkedj minél természetesebben! Nem kell semmilyennek lenned, hiszen aki téged keres, az pont ilyennek fog szeretni…
http://parkapcsolat.tlap.hu/
2009 június 4. | Szerző: Lili-D
Új szórakozást találtam magamnak! Linkgyűjteményt szerkesztek!! 🙂
Nézzétek meg, véleményezzétek, és nem utolsó sorban, várom a párkapcsolati témakörökben érdekes linkajánlásaitokat is!!
Jó szórakozást!
Lili-D 😉
M..B..E…
2009 március 26. | Szerző: Lili-D
Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot, TELJESEN. Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.
A stroke felismerése.
Ne feledd a 3 betűt: MBE
Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.
Az orvosok szerint bárki felismerheti a stroke-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek:
1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.
2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.)
3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.
Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket.
Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.
Ha a nyelv “kicsavarodott”, ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.
… és a hosszú nyelű kanál
2010 december 26. | Szerző: Lili-D
“Egy szent ember egy nap Istennel beszélget. Mondja neki: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi a szent embernek, hogy betekintse.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
A szentnek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a
kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett
egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem
tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta:
– Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a
látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét
elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül
ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az
emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek
egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
– Én ezt nem értem!
– Ó, pedig ez egyszerű – válaszolja Isten – ez igazából csak képesség
kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek
csak magukra gondolnak.
A Pokol gyakran itt van a Földön.”
Oldal ajánlása emailben
X