pók a sarokban
2009 március 6. | Szerző: Lili-D
Jövő:
“AZ ÍTÉLET
Ez a kapcsolat igazi megváltás, felszabadulás. Véget ér a sors által kiszabott nehéz időszak, és csodálatos átalakulás, újjászületés veszi kezdetét. Párod életének fordulópontja a Veled való találkozás. Csodálatos elégtétel az elszenvedett csalódásokért, kudarcokért. Az elveszettnek hitt szerelem újra fellángol, és két igazi lelki társ egymásra talál. Ez a kapcsolat valódi kincseket rejt, óvni és őrizni kell, mert lehet, hogy több ilyen esély nem adódik.”
példa: férfi szeret egy nőt
2009 március 6. | Szerző: Lili-D
az egyik ismerősöm ÖTLETE volt:
“mit adjon a feleségének az első éves házassági évfordulóra mire én javasoltam neki: csináltasson egy szép csokor rózsát és tegyen bele egy szál művirágot + egy kis kártyára írja rá, hogy: Addig szeretlek míg az utolsó szál is el nem hervad …”
a legfontosabb találkozások
2009 március 3. | Szerző: Lili-D
“A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.”
normál esetben
2009 március 3. | Szerző: Lili-D
A horoszkópom szerint ma olyan feladatokat is képes leszek megoldani, ami normál esetben meghaladják a képességeimet, illetve optimálisan tudom beosztani az energiáimat.
Ehhez lenne egy-két hozzáfűznivalóm:
– napok óta két végén égetem a gyertyámat, csodálkozom, hogy még életben vagyok (a lányok szerint a kávé és a cigi tart még életben), ha visszagondolok a mai napra, aggályosnak tartom az energia-beosztásomat, mint ahogy a beosztásomat is ,
– néha az az érzésem, hogy a munkám folyamatosan “meghaladja a képességeimet”, már ott tartok, hogy nem normális amit csinálok, és talán ahogy csinálom, az sem,
– telitalálat, hogy extra, azonnali megoldást igénylő feladatokat kaptam (ha nem veszem fel a telefont, jobban járok.)
Egyéb
Lujza névnap
2009 március 2. | Szerző: Lili-D
Ne felejtsem el “megköszönteni” a hülye gyereket!!! 😀 Igaz, tőlem csak jó szót fog kapni, Luis Vittont nem 🙂
mai napra
2009 február 28. | Szerző: Lili-D
A mai napi “ezoterikus üzenetem” az alábbiakat tanácsolja:
“Válas
(este azért még visszatérek ehhez a témához, pusztán egy kis összegzés végzett)
ps.:
no comment
2009 február 26. | Szerző: Lili-D
“Méghogy keresztény… Az egyik legszebb arcú zsidó nő vagy, akit valaha láttam…az arcod, a vonásaid – és a származásod – okán eleve rendelkezel egy természetes intellektussal, amit nem iskolában tanítanak.”
Nos? Nos, nem vagyok zsidó. 😀
Pum Pál és tsainak
2009 február 19. | Szerző: Lili-D
Kedves Pum Pál és társai!
Köszönettel veszem a kommentet. Az esetleges negatív kicsengésű érzésekért természetesen nem kérek elnézést. Nem szeretnék aggályoskodónak tűnni, csupán egy könnyed megjegyzéssel szeretném Önt és barátait bátorítani a blogok olvasását illetően. Egy blog minden esetben az író szubjektív (gyengébbek kedvéért: idegen szavak szótára) gondolatait, érzéseit, véleményét foglalja magába, melyet a vele és környezetében lezajlott események váltanak ki belőle nagy valószínűséggel. Tudom, tudom, nem az Önök által kedvelt Danielle Stelle stílusban sikerül ezt a blogot megírni, de mivel megkedveltek egy stílust, kénytelenek lesznek, ízlésüknek megfelelőbb írásokat keresgélni – máshol.
Tanácsom a következő lenne, a teljes értékű életük megéléséhez: ne olvassák ezt a blogot. Önöknek is könnyebb, mert nem kell az itt lévő bejegyzések tartalmi nehézségeivel és érzelmeiket “felkavaró” mondataival szembenézni, sem megküzdeni, illetve a magam részére is könnyebbséget jelent, hogy néhány harmatlelkű, “a nomen est omen örök igazságán alapuló névválasztásnak köszönhetően, oda és arra is való” netvirgonccal kevesebbet kell “vendégül látnom”.
Köszönettel:
Lili-D 😀
női-férfi játszmák
2009 február 19. | Szerző: Lili-D
Az ismeretségi körömben szinte mindenki elkezdte az utóbbi időben ezt játszani. A nők és férfiak évtizedeket felölelő “veled vagy nélküled” cimkével is illethető aknamunkája manapság ismét “nagyon trendi”, a női csevegések, és a férfiak agytornája sem irányul már másra, csak és kizárólag, hogyan lehet megszerezni az aktuális kis vagy nagy Őt, illetve adott esetben megszabadulni tőle.
Az egyik barátnőm a napokban felhívott – és kimondatlanul, bár ismerem annyira, hogy tudjam, – majdnem kiugrott a saját bőréből örömében, hogy a hőn szeretett, aktuális gyökér ismét jelentkezett nála. A taktikai megbeszélés azonnal kezdetét vette. Kívülállóként persze, jó tanácsokkal tudtam ellátni, óvatosságra intettem, várjon, amíg kiderül, hogy mi a manó folyik itt, majd kíváncsian vártam, hogyan fognak alakulni az események… 🙂 Siralmasan. A kis kedvencem nem hazudtolta meg önmagát, tényleg nem szokott félmunkát végezni, ha tönkre kell tenni magát vagy egy helyzetet… Bátran írhatna ebből egy kisebb tanulmányt. A hülyeség tényleg nem ismer határokat….. Nem volt szívem elővenni és leteremteni, mert annyira maga alá esett. Most mit mondjak? Ennyi.
A másik példát a díszhímek köréből tudom említeni. Abban az esetben – véleményem szerint – nem kis Ő, hanem mini Ő megszerzésére irányulnak a munkálatok :-), kiemelve, hogy részvételem is csak érintőleges, de a példa tökéletes. Tehát, emberünk már egy ideje “kergeti” a kisasszonyt, aki a XXI. század igencsak ferde értékrenddel megáldott példánya. A volt kapcsolata miatt sokat szenvedett, ráadásul az idő fogai is megjelentek, és egyéb kötöttségek is tarkítják életét. Alapvetően a testi vágyai irányítják és ezeket már a létfenntartás szintjére is fel tudta emelni. Egy bohócot, egy paprikajancsit csinált már a pasiból, akinek szintén nem lehet a lelkére beszélni. Hiába adnak neki jó tanácsot, hogy nézze meg: “nyuszi vagy kisróka” ül a bokorban, tényleg “pusztába kiáltó szó”, mert amint találkozik vele, érzelmi szálai a mini ő felé hajókötelekké változnak át, annak ellenére, hogy tudja, sokkal óvatosabbnak kellene lenni. Szabad préda, tényleg bármikor le lehet lőni, és – a pasi balszerencséje – a mini Ő tudja és minden alkalommal ki is használja.
Tényleg ennyi manapság egy párkapcsolat, hogy hedonista, érzelmi intelligenciával nem rendelkező példányok szintjére kell lesüllyedni? Használni a másikat? Erre lehet bármilyen jövőt is építeni? Talán annyit, hogy “ha vagy jó, ha nem mégjobb” 😀 A sekélyesebb embereknek fogalmuk sincs a valódi érzésekről, mert soha nem élték át, hogy milyen érzés tényleg szeretni valakit, a hibáival, a gondjaival együtt. Képtelen ez a típus szembenézni a nehézségekkel. Figyeld meg, a saját, szűkebb családján belül sem találja a hangot, mindig más a hibás és menekül a megoldások elől. Csak annyi érdekli, hogy neki, neki, neki mindent, a legjobbat, a legszebbet, és – most figyelj – csak addig, ameddig neki szüksége van rá, utána kuka.
Hálaének és Te Deum!!!! 😀
forduló
2009 március 17. | Szerző: Lili-D
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” – miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!” Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
Oldal ajánlása emailben
X