<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>&quot;femme française&quot;</provider_name><provider_url>https://lili-d.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Lili-D</author_name><author_url>https://lili-d.cafeblog.hu/author/Lili-D/</author_url><title>forduló</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;&quot;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. &lt;/SPAN&gt;A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a &quot;valóság&quot;, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a &quot;senkihez sincs közöm&quot; életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy &quot;Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!&quot; - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: &lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;&quot;Itt akarok maradni&lt;/SPAN&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!&quot; &lt;SPAN style=&quot;COLOR: #000000&quot;&gt;Amikor szeretjük &lt;/SPAN&gt;&lt;/SPAN&gt;egymást: kijózanodunk. Felébredünk. &lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;&lt;U&gt;Él&lt;/U&gt;&lt;/SPAN&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;&lt;U&gt;&lt;SPAN style=&quot;COLOR: #ff0000&quot;&gt;e&lt;/SPAN&gt;tünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.&lt;/U&gt; &lt;/SPAN&gt;Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.&quot;&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>